Pireneusi Hegyikutya
Egy csipetnyi erő és kedvesség a hegyekből
Eredeti név: Chien de Montagne des Pyrénées
Egyéb megnevezés: Pyrenean, Mountain, Dog
Típus: Molossoid
Kan méret: 70-80 cm (2 cm toleranciával mindkét irányba)
Szuka méret: 65-75 cm (2 cm toleranciával mindkét irányban)
Ápolás mértéke
2
Pinscher and Schnauzer - Molossoid Breeds - Swiss Mountain and Cattle Dogs
FCI AKC CKC KC
Származási hely France
Tudta-e? ?
A megnyugtató tekintet és makulátlan bunda mögött egy félelmetes őrző-védő kutya bújik meg, aki imádja a függetlenségét. Így aztán szükséges idejében tisztázni, hogy ki is a főnök!
Ez az óriás nagyon impzoáns, erős testalkatú, ugyanakkor elegáns kutyafajta. A pireneusi hegyikutyá nagyon kitartó pásztorok, akik képesek távoltartani a medvéket és a farkasokat a nyájtól. Effajta szerepüket még manapság is gyakorolják. Ma már Észak-Amerikától Ausztrálázsiáig, a világ minden részén kedvelt kutyusok.
Pireneusi hegyikutya Pár szóban :
-
Fej
Feje a testhez képes nem túl nagy, két oldalt elég lapos.
-
Test
Testhossza a vállcsúcstól a farig kissé nagyobb, mint a marmagasság.
-
Bunda
Bundája lehet tiszta fehér, vagy fehér alapon szürke, fakósárga vagy cserbarna foltokkal a fejen, a füleken és (születéskor) a farkon, néha a törzsön is.
-
Fülek
Fülei szemmagasságban helyezkedik el, elég kicsik, háromszög alakúak és a fülhegy lekerekedik.
-
Farok
Farka bozontos, olyan, mint egy szőrcsomó. Nyugalmi állapotban lelógó, a farok hegye kampó alakú.
-
Szőrzet
Bundája nagyon sűrű, elég hosszú és rugalmas, a hátán és a vállain viszonylag göndör, a farkán és a nyakán pedig hosszabb és inkább hullámos.
Ez a kutya - ahogyan neve is mutatja - a Pireneusokban nagyon elterjedt kutyafajta. A középkorban a kastélyok őrzője volt, de a 17. századra már közkedvelt kedvenccé vált - többek között XIV. Lajos, francia király is tartott udvarában pireneusi hegyikutyát. A fajta első részletes leírása 1897-ből származik a holland Bylandt gróf tollából. Az első tenyészegyesületet 10 évvel később alapították, a fajta első hivatalos sztandard leírását 1923-ban adták ki. Az azóta eltelt évtizedek alatt alig változott a szabvány. A pireneusi hegyikutyákat elsősorban pásztorkutyaként tenyésztették, mivel erős és fürge állatok - ugyanakkor szelídek és kötelességtudók is.
