Tacskó
Háromszoros élvezet
Eredeti név: Dachshund
Egyéb megnevezés: Doxie, Wiener Dog
Típus: Braccoid
Kan testsúly: max. 9 kg
Ápolás mértéke
4
Dachshunds
FCI KC AKC CKC
Származási hely Germany
Tudta-e? ?
Ugyan a tacskóknál nem a méret a lényeg, a súlyán kívül a mellkas kerülete fontos: a sztenderd kerület min. 35 cm, a törpe tacskóknál min. 30 cm, a kaninchen tacskóknál pedig max. 30 cm lehet (utóbbi kettő esetében a kutya 15 hónapos korában lehet először mérni a mellkas kerületét).
A tacskók természetükből fakadóan barátságosak, az agresszió vagy az ingerlékenység legcsekélyebb jelét sem mutatják. Ideális családi kedvenc. Nem szabad a mérete miatt lebecsülni: odaadó vadászok, kitartó és élettel teli állatok, és szaglásuk is kiváló. Gyakorlatilag külön csoportot alkotnak a kutyák között: ők alkotják az FCI 4. csoportját. Mindazonáltal méretüket, bundájukat és színüket tekintve rendkívüli sokszívűséget mutatnak.
Tacskó Pár szóban :
-
Fej
Felül- és oldalnézetből feje elnyúlt, az orr felé elkeskenyedő, de nem hegyes.
-
Test
Teste felső vonala a nyaktól a farig enyhén lejt, de így harmonikus. A mar hangsúlyos, a hát és az ágyék nagyon izmos, erős.
-
Bunda
Bundája lehet: a) egyszínű vörös, vöröses sárga, sárga; b) két-színű: mélyfekete vagy barna cserbarna vagy sárga mintázattal a szemek fölött, a pofán, az alsó ajaknál, a fülek belsején, a mellkason, a lábak belső és hátsó részén, a mancsokon, a végbélnyílás körül és a farok alsó részén; c) tarka (tigriscsíkos, foltos): az alapszín sötét (fekete, vörös vagy szürke) és szürke vagy bézs színű szabálytalan kis foltok, pettyek tarkítják.
-
Fülek
A fülek magasan tűzöttek, viszonylag hátul helyezkednek el. Nem túlzottan, de hosszúak, lekerekedők és kifejezetten mozgékonyak.
-
Farok
Farka nem túl magasan helyezkedik el, szinte a test felső vonalának meghosszabítása. Az alsó harmada enyhén görbülhet.
-
Szőrzet
Fedőszőre rövid, dús, csillogó és lesimuló, az aljszőr tömör, sűrű, egyetlen csupasz foltocska sincs a testén.
A tacskók már a középkor óta a köztudatban élnek. Ezeket a rövidlábú kis állatokat kifejezetten a borzok kiűzésére tenyésztették, de fokozatosan egyre sokoldalúbb vadászkutyának bizonyultak. A földön elég zajos nyomkereső. Évtizedekig három méretű egyedek is ismeretesek voltak (a sztenderd, a törpe és a kaninchen tacskók), és háromféle szőrzetet is megkülönböztettek (sima, hosszú és drótszőrű). Ezeknek az alacsony kutyusoknak nagyon hosszú a testük, de így is tömör és izmos kis állatok. Fejüket bátran magasra tartják, arcukra folytonos éberség ül ki. Rövid lábaik ellenére a doxie törpe tacskók nagyon is aktívak és fürgék.
