Szamojéd
A Sarkcsillag
Eredeti név: Samoyedskaya Sabaka
Típus: Lupoid
Kan méret: ideális magasság: 57 cm
Szuka méret: ideális magasság: 53 cm
Ápolás mértéke
5
Spitz and Primitive types
FCI KC CKC AKC
Származási hely Russian Federation
Tudta-e? ?
Ernest Kilburn Scott, brit zoológus, 1889-ben 3 évet töltött egy szamojéd törzzsel. Amikor visszatért hazájába, egy barna kölyökkutyát vitt magával, akit Sabaka-nak nevezett el (a sabaka szó jelentéje oroszul egyszerűen 'kutya'). Később egy krémszínű nőstényt is hozatott a Nyugat-Urálból, aki a Withey Petchora névre hallgatot, és Musti-t, a szibériai hím kutyust. A többi felfedező által Britanniába hozott kutyákkal együtt ezek a kutyusok voltak, akik a nyugati szamojéd populációt megalapozták.
A szamojédek barátságos, nyitott, szemfüles és élettel teli kutyusok. Vadászösztönük nem túl erős. Nem félénkek vagy agresszívak, így nem is túl jó őrző-védők. Ezek a hófehér spicc-típusú kutyák erőt sugároznak, bájosak, karcsúak és rugalmasak, megjelenésük magabiztos és előkelő. A nemek könnyen megkülönböztethetők. Híres "mosolyuk" szemeik alakjának és elhelyezkedésének, valamint szájuk sarkának enyhe felfelé görbülésének köszönhető.
Szamojéd Pár szóban :
-
Fej
Feje erőteljes, ék alakú.
-
Test
Testhossza enyhén hosszabb, mint a marmagassága. Magas, zömök megjelenésű, de izmos és karcsú.
-
Bunda
Bundája lehet hófehér, elefántcsontszín, vagy bézs (fehér alapszínen bézs minták).
-
Fülek
Füleik egyenesek, kicsik, tömzsik, háromszög alakúak, a fülhegyek enyhén lekerekedők.
-
Farok
A farok jó magasan helyezkedik el.
-
Szőrzet
Sarki fedőszőre dús, vastag és rugalmas, aljszőre puha, rövid és sűrű.
A szamojédek az Észak-Oroszországban és Szibériában őshonos szamojéd népcsoportról kapták nevüket. Ezen területek déli részein fehér, fekete vagy barnás bundájuk volt, és rénszarvasok őrzése volt a feladatuk. Az északi térségeken hófehér bundájuk volt, s higgadt vérmérsékletük miatt pásztor- és vadászkutyaként használták őket. A szamojédek bárhová követték gazdijukat, még a sátorukba is: alváskor kiváltó hőforrások voltak az ember számára. Az eredeti hivatalos sztenderd 1909-ben jelent meg az Egyesült Királyságban.
