Smålandi Kopó
Kétféle farokhosszal ismert
Eredeti név: Smålandsstövare
Típus: Braccoid
Kan méret: 46-54 cm (ideális esetben 50 cm)
Szuka méret: 42-52 cm (ideális esetben 46 cm)
Ápolás mértéke
6
Scenthounds and Related Breeds
FCI
Származási hely Sweden
Tudta-e? ?
Az 19. században Småland provincia számos kutyafajtának nyújtott otthont, melyek közül sokan Németországból, Lengyelországból vagy a balti térségből érkeztek Svédországba a 17. században Európában pusztító háborúkból visszatérő katonákkal. Az így "importált" vadászkutyákat helyi spitz típusú tanyasi kutyákkal és angol kopókkal keresztezték.
Ezek az elegáns svéd vadászkutyák rendkívül erős és kitartó kutyusok, szívósak, ám egy csöppet sem nehezek. A smålandi kopók szelíd, higgadt, kedves, hűséges és nagyon éber, figyelmes kutyák.
Smålandi kopó Pár szóban :
-
Fej
Letisztult körvonalakkal rajzolt koponyájuk közepes hosszúságú, a fülek között a legszéesebb, stopja határozott.
-
Test
Teste mélysége és a marmagasság fele nagyjából megegyezik.
-
Bunda
Bundája fekete-cser színű. A cserbarna árnyalatai a borostyánsárgától a meleg aranybarnáig terjedhetnek, és kis fehér jegyek is megengedettek a kutya mellkasán és lábfejein.
-
Fülek
Fülei meglehetősen magasan tűzöttek, amikor a kutya éber, kissé megemeli.
-
Farok
Farka lehet hosszú, a test felső vonalának meghosszabbításaként futó, egyenes vagy kissé görbülő, szablya alakú, de egyes egyedek természetesen rövid, medveszerű farokkal születhetnek, ill. csonkolhatják is a kutya farkát.
-
Szőrzet
Szőre közepes hossúságú, durva tapintású, lelapuló, hátán és nyakán érdesebb, viszont aljszőrzete rövid, sűrű és puha.
A 20. században óriási erőfeszítéseket tettek azért, hogy az ősi smålandi kopó típusát felélesszék. Főként a természetesen rövid farkú variánst részesítették előnyben, bár az 1921-es sztenderd a hosszú farkat is engedélyezte. Színét fekete-cserként határozták meg, azonban a vörös és sárga színek is megengedettek voltak, akárcsak a fehér jegyek előfordulása. Főként erős vérvonalú, biztos eredetű fajták bevonásával új színt vittek vérvonalukba, de az 1950-es években ezt a gyakorlatot felfüggesztették. Abban az évtizedben történt, hogy a típusnak megfelelő, de ismeretlen eredetű kutyákat smålandi kopó néven regisztrálták.
