Rövidszőrű Isztriai Kopó
A szenvedélyes vadász
Eredeti név: Istarski Kratkodlaki Gonič
Típus: Braccoid
Kan méret: ideális magassága 50 cm
Kan testsúly: a felnőtt kanok testsúlya kb. 17,5-18 kg
Szuka méret: ideális magassága 44 cm
Ápolás mértéke
6
Scenthounds and Related Breeds
FCI
Származási hely Croatia
Tudta-e? ?
Fülein is lehetnek narancsszínű pettyek, amelyet különösen értékelnek, hiszen az jelzi a vérvonal tisztaságát. Többnyire elterjedt citrom-narancs jegyek fedhetik pettyek vagy vékony sávok formájában a test bármely részén, de főként a faroktőnél jellemző. A tarka foltok nem lehetnek olyam mértékben jelen bundáján, hogy a fehér alapot elnyomják. A foltok színének hangúlyosnak kell lenniük, sosem lehetnek fakók, sötétek vagy barnák, mert az a keresztezés jele. Harmadik szín nem megengedett - még a legcsekélyebb mértékben sem.
A rövidszőrű isztriai kopók csodálatos vadászkutyák, akiket ugyan vadnyulak és rókák elejtésére specializáltak, ösztöneiknek köszönhetően pórázon vezetve is kiváló kopók. Az isztriai térség óriási kiterjedésű, nyílt terepeihez kitűnően alkalmazkodnak. Drótszőrű rokonához hasonlóan ezt a horvát kutyafajtát is könnyű képezni, jó természetű, és gazdájához nagyon ragaszkodik, hiszen a vadászat szendvedélye szorosan összeköti őket.
Rövidszőrű isztriai kopó Pár szóban :
-
Fej
Oldalnézetből a nyakszírti kitüremkedés (protuberancia occipitalis) hangsúlyos, a homlok pedig kissé domború, a homlok és az egyenes orr közötti átmenet enyhe.
-
Test
Teste felső vonala enyhén lejt a far felé, háta széles, egyenes és izmos, ágyéka széles és rövid.
-
Bunda
Bundája hófehér, fülei a fültövektől a homlok két oldalán a szemekik általában narancsszín, jellegzetes maszkot formálva a fején.
-
Fülek
Fülei vékonyak, egymástól távol ülők, közvetlenül a szem vonala alatt tűzöttek, a fülhegyeknek egyenesnek kell lenniük.
-
Farok
Farka a tövénél nagyon erős, a farokvég felé fokozatosan elkeskenyedő. Minél karcsúbb a farok, annál előkelőbb a kutya megjelenése.
-
Szőrzet
Szőre sima, vékony, sűrű és csillogó.
A rövidszőrű isztriai kopók - ahogy azt nevük is mutatja - a horvátországi Isztriai-félszigetről származnak, jóllehet eredetüket sűrű homály fedi. Az erre a fajtára emlékeztető kutyák ábrázolását már egy 15. századi feskón is felfedezték, de a djakovo-i Bakič püspök kora 18. századi krónikáiban is említi ezt a kutyatípust. Kivételes vadászkészségeiknek köszönhetően a rövidszőrű isztriai kopók egyre elterjedtebbek lettek a szomszédos térségekben is, első törzskönyves bejegyzése pedig 1924-ből származik. Az FCI 1949-ben ismerte el a fajtát, de az első sztender publiklása egészen 1973-ig váratott magára. Nagyon előkelő megjelenésű kopók, hófehér bundájukat citromos-narancsos jegyek törik meg. Szőrük sima, fejük hosszúkás, keskeny és tisztán rajzolt. Rugalmas teste tökéletesen alkalmassá teszi feladatára.
