Schiller Kopó
A magányos svéd
Eredeti név: Schillerstövare
Egyéb megnevezés: Schillerstovare
Típus: Braccoid
Kan méret: 53-61 cm (ideális esetben 57 cm)
Szuka méret: 48-57 cm (ideális esetben 53 cm)
Ápolás mértéke
6
Scenthounds and Related Breeds
FCI
Származási hely Sweden
Tudta-e? ?
A schiller kopókat vadnyúl és róka elejtésére alkalmazzák, de nem kifejezetten falkában vagy pórázon. Szarvasvadászatra nem használják.
A schiller kopók arányos, izmos, ám rendkívül előkelő állatok, akik sebeséges és erőt sugároznak. Dicsőítik élettelteli és éber természete miatt.
Schiller kopó Pár szóban :
-
Fej
Feje hosszúkás, elől- és oldalnézetből is háromszög alakú anélkül, hogy a pofa hegyes, csúcsos lenne.
-
Test
Marja nagyon hangsúlyos, háta erős és egyenes, ágyéka izmos és kissé ívelt, fara hosszú, széles és kissé lejtő.
-
Bunda
Bundája cserbarna, hátát, a nyak oldalait, az egész törzset és a farok felső részét határozott fekete köpeny fedi.
-
Fülek
Fülei rugalmasak, lelógóak és lelapulóak. Az elülső fülél az archoz közel nyugszik.
-
Farok
Farka a test felső vonalának meghosszabbításaként fut, egyenes vagy szablya alakban kissé meggörbül.
-
Szőrzet
Szőre durva tapintású, nem túl rövid, viszont rendkívül lelapuló.
Az első svéd kutyabemutatón 1886-ban 189 kopót mutattak be - köztük volt egy testvérpár, Tamburini és Ralla I., akik egy Per Schiller nevű földműves kutyái voltak. Ezek a kutyusok egy híres dél-németországi vadászkutyafajta leszármazottjai voltak. Kisebbek voltak, őzbarna színűek fekete köpennyel és fehér jegyekkel testükön. A schiller kopók felmenői között azonban svájci kopók is voltak, de ereikben határozott angol vér is csörgedez (főként a harriereké). A svéd kennel klub 1907-ben ismerte el a fajtát.
