A legújabb tudományos ismeretek szerint a tápok nyersrost-összetevői az állatok eledelében a megfelelő minőségben és arányban szerepeltethetők, ezáltal az elhízáshoz, cukorbetegséghez, székrekedéshez vagy hasmenéshez hasonló problémák hatékonyan megelőzhetővé, illetve kezelhetővé válnak.
Háttérinformáció
A cellulóz egymáshoz erős kémia kötés révén kapcsolódó több ezer glükóz egységből felépülő óriásmolekula. (A kötések erősebbek a keményítőben lévőknél). A cellulóz a tápok teljes rosttartalmának csak egy részét adja, mert a “rost” egyéb vízben oldódó vagy nem oldódó rostos növényi anyagokat is magában foglal, például a hemicellulózokat, a pektint, a lignint és az oligoszacharidokat. A cellulóz önmagában nem rendelkezik különösebb tápértékkel, bár a tápok címkéjén a nyerscellulóz-tartalmat feltüntethetik.
Élettani szerep
A rostok szerepét a szervezetben jellegük határozza meg. Az emészthetetlen és vízben nem oldódó rostok (tiszta cellulóz, lignin) ballasztanyagként működnek és a beleket összehúzódásokra késztetik, azaz az emésztőrendszer mechanikus működését (a perisztaltikát) serkentik. A vízben oldódó rostok az emésztőrendszer egészsége és higiéniája szempontjából fontos szerepet játszhatnak (fruktóz-oligoszacharidok = FOS, mannán-oligoszacharidok = MOS). A megfelelő mennyiségű rost bevitele azért fontos, mert jóllakottság-érzetet kelt az elhízásra hajlamos állatokban, vagy például az olyan, keveset mozgó macskákban, melyeknél fennáll a szőrlabda-képződés veszélye az emésztőszervekben.
Természeti erőforrás
A rostok a növények legfontosabb építőanyagai, „külső vázat” biztosítanak és meghatározzák a növények formáját. A „cellulóz” fogalom inkább mesterséges kategória, hiszen valójában egy sereg igen változatos molekulát takar – elég, ha arra gondolunk, hogy egy tölgyfa és egy sárgarépa mennyire különböznek egymástól.
