A kutyafajták - Royal Canin
Home Kutya A kutya A kutyafajták

A kutyafajták

Nyomtatás

Videók

A kutya kb. 15 000 évvel ezelőtt történt háziasításának történetével kapcsolatban rengeteg felvetés él. Egyesek szerint a közös vadászatok alkalmával a farkasok bizonyultak a legalkalmasabbnak arra, hogy az emberhez közelebb kerüljenek: éltek az elhulló ételdarabok adta táplálkozási lehetőségekkel, más elméletek szerint az embercsoportok farkaskölyköket vettek magukhoz. Bármelyik feltevés helytálló lehet.

kutyafajták

Melyik fajtát válasszuk?

A kutya igazi kedvenc: ő az odaadás és hűség jelképe, mindig is közel állt az emberhez. Sokszínűségét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy több mint 400 különböző fajtája ismert.

A kutya majdnem 15 000 éve áll az ember mellett, így nagyon szoros kötelékek fűzik őket egymáshoz. Legyen akár munkakutya, akár öleb, közel áll az emberhez. Az ember az évszázadok során nagymértékben hozzájárult a különböző kutyafajták kialakulásához, hiszen képességük és testalkatuk alapján válogatta meg őket. Több mint 400 fajtájával a kutya méretét, bundáját, alakját és testalkatát tekintve rendkívül sokszínű állat.

A megfelelő választás

Amikor tenyésztőtől vásárolunk kutyát, azt azért tesszük, mert biztosak akarunk lenni abban, hogy a kutyus felnőtt korában olyan fizikai és viselkedési tulajdonságokkal fog bírni, melyet egy profi tenyésztő munkája után elvárhatunk. A kutya fizikai megjelenése, a cuki pofija, alakja, szőrzete, mérete első látásra lenyűgözheti az amatőr szemlélőt, azonban a külső mellett mérlegelnünk kell az adott kutyafajra jellemző viselkedési vonásokat is, mielőtt meghozzuk a végleges döntést. Ezért fontos informálódnunk, tenyésztő klubokkal és tenyésztőkkel beszélnünk, vagy akár kutyabemutatókra is ellátogathatunk.

A harmonikus együttélés

A kutya viselkedési normái már kölyökkorban kialakulnak. Ezt befolyásolja a genetikai állomány, amit kezdettől fogva magával hordoz, de hatással van rá mind a tenyészkennelben, mind a családban tapasztalt nevelés és a környezet által közvetített viselkedési formák is. Valójában az első hat hónap a legmeghatározóbb a kutyus magaviseletének formálódásakor: a genetikai állomány, a környezet, a hozzá fűződő sajátos tapasztalatok, az új otthonba való megérkezés, az első séták együtt egy nagyon berögzült viselkedésformát eredményeznek. Megfelelő nevelés nélkül a kutya – mérettől és fajtától függetlenül – nem fogja megtanulni, hogy ki a „főnök”, és ő válik dominánssá, ellenszegülve minden szabálynak. Érdemes kutyaiskolába íratni kedvencünket, ahol megismerkedhet saját fajával, igényeivel, és megtanulhatja, hogy hogyan éljen együtt másokkal.

Városi vagy vidéki kutya?

Függetlenül attól, hogy a kutya vadász, őrző-védő, vagy öleb, történelmi hátterük nagy szerepet játszik képességeik és tulajdonságaik kialakulásában. A legtöbb nagy mozgásigényű kutyafajta ma már képes városi környezetben élni, ha naponta többször is legalább 30 perces sétákat biztosítunk neki, és ha teljeskörűen odafigyelünk napi táplálékbevitelére.
Mégis, van néhány olyan kutyafajta, melyek egyáltalán nem alkalmasak a városi életre, és nagy kockázatnak tesszük ki, ha mégis ilyen életre kárhoztatjuk. Ez a helyzet például a border collie-val, aki pásztorkodásra született, vagy a szibériai husky-val, aki igényli a hideg klímát, falkában él, és elhivatott teherhúzó.

Ugyanakkor ki tudta volna megmondani, hogy a yorkshire terrier, aki réges-régen patkányokra vadászott a yorkshire-i bányákban, Angliában, egy évszázadon belül a világ egyik legkedveltebb kistestű kutyájává fog válni? Szíve mélyén mégis „terrier” maradt, megőrizvén határozott temperamentumát. A pásztorkutya – éljen bár városban vagy vidéken – mindig fürkésző tekintettel figyel az őt körülvevő világra. Az ír szetter például képes az erdő mellett húzódó autópályán elrohanni, hogy a levegőt szaglássza, máskor meg odaadó hűséggel ragaszkodik gazdijához úgy, hogy el sem moccan a cipője mellől.

A különböző fajtacsoportok

A római korban a kutyákat képességeik alapján osztályozták. Megkülönböztettek pásztor-, vadász- és házi kutyákat. A 18. században Buffon megpróbálta a kutyákat alakjuk és fülformájuk alapján besorolni, s így olyan csoportokat alkotott, mint „hegyes fülű”, „lelógó fülű”, vagy „félig lelógó fülű”. Cuvier azt javasolta, hogy a kutyákat koponyaformájuk alapján különböztessék meg, „őrző-védő”, „mastiff” és „spaniel” fajtákat határozva meg.
Az 50-es évektől kezdve a Nemzetközi Kinológiai Szövetség (Fédération Cynologique Internationale - FCI) tíz csoportra osztva osztályozta a különböző kutyafajtákat. Csoport alatt a következő fogalmat értik: „azon fajták csoportja, melyeknek bizonyos átvihető megkülönböztető jegyei közösek”. Így például az első (pásztorkutyák) csoportba tartozó kutyák alaktanilag különbözhetnek, de ugyanazt a pásztorösztönt hordozzák magukkal.

1. csoport: Juhász- és pásztorkutyák (kivéve svájci pásztorkutyák)

2. csoport: Pinscherek, schnauzerek – molosszerek – svájci hegyi- és pásztorkutyák

3. csoport: Terrierek

4. csoport: Tacskók

5. csoport: Spiccek és ősi típusú kutyák

6. csoport: Kopók, vérebek és rokon fajták

7. csoport: Vadászkutyák, vizslafélék

8. csoport: Retrieverek – hajtókutyák – vízi vadászkutyák

9. csoport: Társasági kutyák

10. csoport: Agarak

Ha szeretnél többet megtudni a különböző fajták sajátosságairól, vagy érdekel, hogy melyik fajta a legmegfelelőbb számodra, akkor próbáld ki a Kutyafajta-keresőnket!

Videók

A kutya eredete

A kutya kb. 15 000 évvel ezelőtt történt háziasításának történetével kapcsolatban rengeteg felvetés él. Egyesek szerint a közös vadászatok alkalmával a farkasok bizonyultak a legalkalmasabbnak arra, hogy az emberhez közelebb kerüljenek: éltek az elhulló ételdarabok adta táplálkozási lehetőségekkel, más elméletek szerint az embercsoportok farkaskölyköket vettek magukhoz. Bármelyik feltevés helytálló lehet.

  • facebook